Elnézést, hogy közhelyesek a címek, de így estére már csak ezekre futja :)

Folyamatosan figyelem a fogyizó- életmódváltó lányaimat, hogy mi az, amit könnyebben vesznek, és mi az az akadály, ami hegyeket gördít eléjük a mínuszkilók felé vezető úton.

Azt figyeltem meg, és magamon is láttam már, hogy a munka gyakran az ember kedvét szegi, mert leterhel, mert mindenki olyan, amilyen, és egyébként is. Ilyenkor nagyon nehéz elterelni a fókuszt arról, hogy kérem szépen én most éppen szenvedek, nem edzeni akarok, hanem a dvd előtt édességgel nyugtatni magam.

Ígértem, hogy folyatatom a munkahelyi fogyisztorit, szóval leültem a csajokkal és kész tények elé állítottam őket.

Az eredmény: 

Nem vagyok a drasztikus fogyókúrák híve, ezért nem olyan programot adtam a csajoknak, amit nehéz lenne betartani. Úgy értem, hogy ha valakinek van is annyi lelkiereje, hogy mondjuk 3 hónapon keresztül a korábbi étrendjétől 100%- ban eltérő ételeket egyen, akkor a 3 hónap után úgysem fogja tartani. Az én javaslatom a fokozatosság, és az, hogy megkeressük azokat az ételeket, amelyek az alanyhoz legközelebb állnak, és jó esetben egészségesebb alternatívát kínálunk. Persze ahol kell, ott hozzáteszünk, vagy éppen elveszünk.

A cikk előzménye: ITT

Biztosan mindenki fogadta már meg magában legalább egyszer, hogy na, mostantól megváltozom, holnaptól nem eszem annyi csokit, elkezdek mozogni, és akkor jobban fogok kinézni. Bevallom, nekem is vannak mindig hasonló fogadalmaim, bár nálam nem az egészségesebb élethez kötődnek, hiszen egyébként is igyekszem aszerint élni. Ami miatt viszont mégis írok most erről az az, hogy két kolléganőm megkeresett nem is olyan régen, hogy segítsek nekik, mert szeretnének változtatni az eddigi életükön. Ezalatt értsük azt, hogy a karácsonyi partin jó lenne jól mutatni a dögös ruhában. Én azért hosszabb távú elkötelezettségben bízom, de lássuk mit tehetünk most.

Mielőtt elkezdeném sorolni az okokat, egy véletlen elütés miatt született szóvicc: aeribik :) . Kellő önkritika is kell ennek leírásához, két fronton is, mert feltehetően nem sokan értékelik ezt a fajta humort. Szóval a kérdésre visszatérve, amit a címben feltettem magamnak, és ami feltehetőleg számtalanszor elhangzik majd az elkövetkezendő egy évben, lévén, hogy jövő héten kezdem a képzést. Most 24 éves vagyok, mire elvégzem 25. Szóval most így belegondolva már lehet, hogy kicsit túlkoros is. Meg is kérdeztem telefonon, hogy milyen a korösszetétel, de sajnos nem kaptam erre választ. Miért döntöttem úgy mégis, hogy diplomaszerzés közepette és munka mellett belevetem magam még ebbe is? Nem, nem talált, nem a túl sok szabadidő a problémám, hanem sokkal inkább az, hogy szeretem az egészséget, szeretném megőrizni, és szeretnék segíteni másoknak is ebben. Azt sajnos nem állíthatom, hogy ezért valóban mindent meg is teszek, de mindenestre igyekszem a saját határaimon belül. Szóval most a legfőbb célom az, hogy jobban megismerjem, hogyan tehetek többet magamért, és hogyan segíthetek másoknak is ebben. Mert az évek során rájöttem, hogy mindig én vagyok az, akitől tanácsot kérnek az ismerősök, ha arról van szó, hogy mit kellene edzeni, hogyan kellene lefogyni, mit lehet enni. Ezért is gondolom úgy, hogy hatással vagyok az emberekre, hallgatnak rám, ezért fontos, hogy kihasználjam ezt az adottságomat, példát mutassak és az egészséges életmód élharcosa legyek, az edzői képesítés által hivatalosan is, nem csak hobbiszinten.