Elnézést, hogy közhelyesek a címek, de így estére már csak ezekre futja :)
Folyamatosan figyelem a fogyizó- életmódváltó lányaimat, hogy mi az, amit könnyebben vesznek, és mi az az akadály, ami hegyeket gördít eléjük a mínuszkilók felé vezető úton.
Azt figyeltem meg, és magamon is láttam már, hogy a munka gyakran az ember kedvét szegi, mert leterhel, mert mindenki olyan, amilyen, és egyébként is. Ilyenkor nagyon nehéz elterelni a fókuszt arról, hogy kérem szépen én most éppen szenvedek, nem edzeni akarok, hanem a dvd előtt édességgel nyugtatni magam. Higgyétek el, én is tudom, hogy milyen, de komolyan, és tényleg nagybetűvel mondom, arra kell gondolni, hogy ok, ilyen a meló, sokat dolgozom, van pasim, az a baj, nincs pasim, az a baj, de az az idő amit az edzéssel töltök nem csupán feltölt, hanem megteremti azt az egyensúlyt, amivel könnyebben tudom venni a munkahelyi gondokat is. A legfontosabb az, hogy az ember harmóniában legyen önmagával, mert az biztosan nem a jó út, ha hazamegyek egy doboz csokival, és a gondokat hazaviszem magammal és csak rágom magam egészen addig, amíg újabb bosszankodnivalót nem találok, nevezetesen azt, hogy nem ér be a ruhám, narancsbőröm van, vagy épp az emésztésem rossz. Ördögi kör az egész, ezért fontos nagyon, hogy egyensúlyt teremtsünk magunk körül, mert így a munkában is kiegyensúlyozottabban tudunk majd teljesíteni.
A másik gond a társaság, és a társasági élet. Hogyan lehet úgy fogyózni ha mindenki más bulizni megy, te pedig, ha velük is tartasz, akkor sem ihatsz alkoholt?! (Mert valami hülye megtiltotta, mondván, hogy hízlal :)). Ez is baromi nehéz dolog. Én is szeretem a nasit, mint az emberek nagy része, de mielőtt ide jöttem dolgozni, nem volt jellemző, hogy napi rendszerességgel édesség után sóvárogjak. De itt mindenki eszik ebédhez desszertet, lemegyünk túrórudizni, így bevallom őszintén volt egy masszív két hónapom, hogy elkapott a gépszíj, és mentem én is, szinte naponta nasiztam valamit. Nemrég döbbentem rá, hogy ez így nagyon nem jó, szóval visszavettem az adagból, mert hízni ugyan nem híztam, de pattanásaim, na, azok lettek! Számos kutatást idézhetnék arról, hogy mennyire döntő lehet a társasági nyomás, az ember be akar illeszkedni, úgy, hogy közben ne adja fel önmagát. Ezért is fontos, hogy bármit is akarunk elérni, bármi legyen a célunk mindig tartsuk magunk előtt, és bízzunk magunkban, abban, hogy képesek vagyunk rá és meg tudjuk csinálni. Szóval hajrá csajok!
