Budapest- zuhogó eső. Valószínűleg az ország nagy részére elmondható még ugyanez. Kövezzenek meg érte, de nekem ilyenkor semmi kedvem sincs mozogni menni. Legszívesebben összekucorodnék a takaró alatt a kanapén, valami csokit majszolnék (keveset és 70 százalékosat) és buta sorozatokat néznék. Vagy a jóbarátokat egymilliomodszor is. Miért  nem csinàlnak már végre egy évad folytatást vagy egy mitörtént  az elmùlt 6 évben mozifilmet? Bezzeg a Szex és New York.
Visszatérve, vannak napok, amelyek egész egyszerűen szarok. Na nem az a típus vagyok, aki kesereg néhány csepp eső láttán, persze ettől még nem szeretem, inkább elviselem, és azt a pozitív oldalát nézem, hogy ettől lesz dús a fű és zöldek- virágosak a fák. Ennek ellenére ezeken a bizonyos napokon (nem pedig Azokon!) egyszerűen minden balul sül el. Például egy útfelújítás miatt (amelyen egyébként teremtett lélek sem dolgozik) másfél óra az út a munkahelyedre a szokásos fél helyett, amikor már elkéstél az első napirendi pontodról, örülsz a másodiknak, ami akkor pont elmarad, szervezhetsz mást, majd a bankautomata sem ad ki pénzt, pedig az sms szerint nagyonis eltűnt a számládról az összeg.

Egy ilyen nap után nem csoda, ha nem ment az edzés. Elmentem ugyan, de lélekben egész máshol voltam. Pedig amúgy imádom ezt az órát (dance), mert úgy érzem, hogy minden óra után rengeteget fejlődök, és ez nyilvánvalóan boldoggá tesz. De ma egyszerűen semmi sem volt jó. Ha kívülről néztem volna magam, akkor biztosan azt mondom, hogy na, ezt valaki kényszerítette, és most szegény halálra unja magát. Egyszerűen nem tudtam felülemelkedni a napomon, holott pont az lett volna az egyik cél, hogy elűzzem a saját sötét felhőimet, legalább egy órácskára. De hazajöttem edzésből és nem lettem jobban, amire még rátett egy lapáttal, hogy kaptam egy olyan gerinctelen e-mailt egy ismerőstől, amit annak ellenére is gusztustalannak tartok, hogy sok mindent kinéztem volna belőle ezelőtt is. Ezt nem is részletezem, a lényeg az, hogy naiv voltam, amikor azt feltételeztem, hogy más emberekben is van tartás és minimális tisztelet a másik iránt.

Mi a mai tanulságom? Az, hogy néha bármennyire is szarul van az ember, akkor is menjen el edzeni, mert a nap végén legalább azt mondhatja magának, hogy najó, azért tettem valamit ma. Míg ha otthon maradsz és csokit majszolsz, akkor a nap mérlege a plusz dekákon túl az, hogy beletespedtél aznap az önsajnálat mocsarába. Azt ugyan tudom, és napmintnap tapasztalom, hogy a sport és a mozgás alapjaiban változtatja meg az ember életét, de mégsem csodaszer, mert vannak dolgok amelyeket sajnos csak enyhíteni tud, véglegesen kikezelni nem. De még mindig sokkal pozitívabb hatással van az egyes emberek életére, mint bármely más ismert orvosság.