Az egésznapos meló és stressz a lelket is kihajtja az emberből, és este bizony- bizony jól esik az edzés, amikor az összes hülyeséget félreteszem és kihajtam/kitáncolom magamból minden bosszúságomat. Sokszor viszont úgy érzem, hogy nem tudom kikapcsolni az agyamat, így nem megy a koreográfia, nem tudom emelni a lábam, és a fél sorozatnál elegem van a hasizom gyakorlatokból. Úgy is érzem magam, mint valami hisztis kisgyerek, egyre rosszabbul megy, pedig legbelül arra gondolok, hogy basszus, egész nap erre vártam, és most mégsem megy. Közben ostorozom magam, és egyre rosszabb az egész. Edzés után nem a szokásos eufória, hanem a levertség lesz úrrá rajtam, és újra magamat hibáztatom, hogy elcsesztem egy valójában jó órát. A saját hangulatom gyilkosa vagyok. Az meg a másik, hogy tutira észreveszi ezt rajtam az edző, és ő meg aztán honnan tudja, hogy most beteg vagyok, vele vagyok elégedetlen, vagy csak szar napom volt.
De mit csináljak? Hogyan lőjem ki az agyam? Ilyen napokon csak futni menjek? Vagy ahhoz is csak fáradtnak érezném magam? Lehet, hogy ilyenkor jobb ha hazamegyek és veszek egy jó kis fürdőt egy nyugis könyvvel? Komolyan nem tudom mi a legjobb megoldás. Az is igaz, hogy most itthon vagyok, végre van időm újra blogolni, és ez azért feldob egy kicsit :) Ha már nem sportoltam ma rendesen, akkor legalább írok róla.
