Magyarország a világ egyik legegészségtelenebb országa, közölte az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tisztviselőjére hivatkozva az NPR amerikai közszolgálati rádió.

Első nap
Nyilvánvaló, hogy szakmai titkokat nem fogok megosztani, hiszen mint mindenhol, itt is biztosan kemény versenyhelyzet dúl a piacon, sok az aerobik iskola, és egyértelmű hogy mindenki jobb, több szeretne lenni, kiemelkedni a maga területén. Szóval tippeket nem fogok adni senkinek. De azért körülnéztem. Csupa bizakodó arc, első ránézésre abszolút különböző emberek, mondanom sem kell, hogy ugyanazzal a céllal. Szóval, aki sztereotipizálná az aerobik edzőket jóseggű csajokra és meleg kinézetű fiúkra, a személyi edzőket pedig kigyúrt izompacsirtákra, annak biztosan nincs igaza. A nagy koncentrációban fellelhető leendő edzők között  van idősebb, van fiatalabb, van jó alakú és olyan is akad, akiről sohasem gondolnád, hogy valaha járt edzeni. Ez persze biztosan nem azt jelenti, hogy bármelyikük emiatt lesz majd jó vagy rossz oktató. Talán itt nem igaz a suszter cipőjének esete. Hiszen egy edző egész mást képvisel. Ami viszont megbotránkoztat, az az, hogy arról, aki edzőnek készül, feltételezném,  hogy lételeme az egészséges életmód, persze nem az - ortorexiás módon- de álmomban sem gondolnám, hogy dohányzik. Itt nem arra gondolok, hogy otthon, stikában, amikor senki sem látja, hanem arra, hogy miért kell dohányozni kimenni a képzés szünetében? Tudom, a dohányos ismerőseim azt mondják, hogy túl szigorú vagyok, és hülyeség ez az egészség fanatizmus, és ilyenkor mindenki felsorol a családban egy dohányost aki 80 évig élt, úgy, hogy semmi baja nem volt, de a gond az, hogy én is tudok mondani 3 tüdőrákost a szűk ismeretségi körömből. De nekem bàrki barmit is mond, egy edző példakép is. Felnézünk rá, mint egy ikonra, meg akarunk felelni az  elvárásainak (na még egyszer, na még nyolc), legyen az egy jobb köridő vagy egy normálisan teljesített hasizomgyakorlat. Ebben az esetben, én, mint óralátogató vendég, megkérdezem az edzőmet, hogyan lehetnék egészségesebb, akkor ő ne azt mondja, hogy dohányozz nyugodtan. Persze rövidtávon könnyelmű az ember, mert tien- huszonpár évesen még nem kottyan meg neki a cigizés mellett a mozgás, a fiatal szervezet sok dologhoz tud alkalmazkodni. Más kérdés, hogy hosszútávon fizikailag nem tesz jót a dohányzás és komoly betegségeket eredményezhet. Arról nem is beszélve, hogy magunkon túl a közvetlen környezetünknek is ártunk vele. Szóval azt gondoltam, hogy első nap magáról a képzésről tudok majd valamiféle recenziót írni, azonban nem így lett, mert az elméleti képzéstől azt kaptam, amit vártam, a maximális szakmaiságot, és a partnerként kezelést, arra viszont rá kellett jönnöm, hogy az emberek fejében van gond. Viszont arra is ráébresztett ismét, hogy ez az, amit helyre kell tenni.