Újra egy forró nap, és egy újabb kemény edzés. Zsírégetés, amilyen jól hangzik, olyan fáradságos munka. Azt mondják, hogy igazán 40 perc után kezdődik el ez a folyamat, amikor a szervezet nem a szénhidrátokhoz, hanem a zsírokhoz nyúl edzés közben. Azonban ez csak az egyik oldal, mert mint mindenben, itt is sok a szélsőséges nézet.De valami mellett mégiscsak állást kell foglalnom ahhoz, hogy sodródni tudjak az árral. De félre a tudománnyal, jöjjön a tapasztalat. 10 perc után annyira izzadtam, hogy mindenem merő víz volt.Pozitív tapasztalat, hogy nagyon aktív volt a bemelegítés, tényleg mindent átmozgattunk mielőtt belevágtunk volna a keményebb részbe, így a végén sem kellett erőlködni a nyújtással, mert lazábbak maradtak az izmok. Ezt kevés edző veszi figyelembe, így van, amikor az edzés végére annyira merev az ember, hogy csak győzze lenyújtani. Izomláz mára természetesen van, de már ezután a néhány átmozgott este után sokkal jobban érzem magam. Valószínű, hogy más ezt nem veszi észre rajtam, (egyelőre!) de az biztos, hogy érzem a változást. És persze ott van még a mozgás öröme. Hiszen nincs is jobb annál, amikor az 55. percben a negyedik kör hasizom közben összemosolyogsz egy másik szenvedővel. Mert abban a pillanatban mindketten tudjátok, hogy annak ellenére, hogy akkor úgy tűnik ez a vég, mégis ez a bátor és büszke bikinikorszak kezdete.

Na igen, kánikula, beestem egy egy thai -bo aerobik órára. Gondoltam én, hogy majd jó lesz, elvégre májusban egy Tatarek Rezső iron-box órát is kibírtam, de nem, nem így történt. 20 perc után csillagokat láttam, szédültem, majd le kellett ülnöm. Ennyire kemény, hosszú ideig magas pulzusszámon pörgetett órán még nem jártam. Mint minden kínzásnak, ennek is megvolt az eredménye, ma alig bírom emelni a lábam és a karom. És annyira csatakos lett a hajam, hogy meg kellett mosnom. Node ez van, a jó alakért és a kicsit (sokkal!) jobb állóképességért mindent, meglátjuk mi lesz. Ja, és nem ettem édességet egész nap. Ez már valami. Persze, ma egy Kinder tejszelet azért bekerült az étrendembe, de ennyi jár.

Múlt héten életem első (remélem nem utolsó) spinning óráján is résztvettem. Mivel az elmúlt másfél évben csak hébe-hóba láttam edzőtermet, annyira nem bizonyult túl jó választásnak ez az óratípus, mindenesetre az edző kedves volt, rögtön kiszúrt, hogy nem vagyok bennfentes, odajött és segített beállítani a kerékpáromat. Minden szép és jó lett volna, ha fél óra után nem görcsöl be a vádlim és a talpam. Természetesen egyszerre. 10 perc pihenés és önmasszírozás után visszaültem és nyugdíjas nagymamám tempójában tekertem végig az órát. Ez persze biztosan egy élvezetes és mazochista sport, mert a többiek reakcióiból úgy tűnt, hogy élvezik az izzasztó fedett biciklitúrát, úgyhogy miután én is vizespólósan távoztam úgy döntöttem kap még nálam esélyt. Persze előtte négy szem Magne B6-ot magamhoz veszek, biztos, ami biztos.

Úgy döntöttem, hogy mától megváltozom. Persze nem nagyon, nem történt semmi drasztikus az életemben, nincs új pasi és a kapuzárási pánik sem fenyeget. Egész egyszerűen elegem lett. Elegem lett abból, hogy vannak napok, amikor nem szeretek tükörbe nézni, és épp ezért úgy érzem egy ruhám sem áll jól. Ismerős? Talán egy jó smink feldob és akkor mehetek dolgozni.Persze kell még egy magassarkú is, hogy teljes legyen a siker. Ez persze nem állapot, mert magamat kell rendbetennem. Három hete kis lépéssel kezdtem, a szintetikusról áttértem a bioarcápolásra. Persze nem ítélem el a "nagy francia gyártókat", de tény, hogy a bőröm ezerszer simább,és a múlt héten egy üveg bor vásárlásakor a Corában megkérdezték hány éves vagyok. Ezen annyira meglepődtem, hogy azon túl, hogy le sem esett miért kérdezheti, lefagytam és hosszú másodpercek teltek el mire tudtam válaszolni. Az eladónő lassú reakcióidőmet látva második tesztért kiáltott, megkérdezte hányban születtem, és végül még a személyimet is elkérte. Na igen,amikor a gyerekek már csókolomoznak és mégis történik egy ilyen, az szerintem felérhet egy botox-kezeléssel.