Na igen, az ember azt hiszi, hogy tiszta lappal indulhat egy éjféli pezsgős koccintás után. Mert az olyan ünnepi, ahogy a kristálypohár csilingel, és érezzük, egy újabb év, és elméletileg újabb lehetőségek, nem pedig a lehetőségek szűkülésének lehetősége. Én is minden évben teszek fogadalmat. Persze soha sem valami nagy és nyilvánosat, hanem magamban fogadtkozom. Viszont nem csak újévkor, folyamatosan. Nálam ugyanis minden hónap jelenthet fogadkozásra apropót, ahogy éppn egy hónap 11-e is, ha mondjuk tudom, hogy egy vagy két hónap múlva következő 11-én valami fontos dolgom van, amire most aztán készülhetek. Így például esküvő két hónap múlva, na akkor most megígérem magamnak, hogy heti egyszer 5 percre időt szakítok a szolira, hogy véletlenül se olvadjak bele a falba. Vagy többet fogok tanulni, sőt még a szorgalmi időszakban elkezdek tanulni, és nem hagyok mindent a vizsgaidőszakra. Persze még sorolhatnám, mert a listám végtelen, mindig találok valamit, amin biztosan szeretnék változtatni. És ezek a fogadalmak mennyire megnehezítik az életet. Néha azt gondolom, hogy sokkal könnyebb annak aki csak egy dolgot, de valami grandiózusabbat fogad meg, mert annak tényleg igazi tétje van. Például, leszokom a dohányzásról, egészségesebben étkezem, nem iszom, etc. Én meg csak szöszölök a buta kis fogadalmaimmal és marcangol az önvád, amikor nem tudok mindennek megfelelni. Mert persze mindennek nem lehet megfelelni, és az, hogy az ember önmagának megfeleljen nagyon rögös, ámde tanulságos út szerintem. Sokszor gondolok arra hányan küzdenek étkezési zavarokkal, hány barátnőmet kell bíztatnom, hogy de, higgye el, igenis szép, és el kell fogadnia magát. Mert amíg magunkat nem fogadjuk el, addig sokkal nehezebben találunk olyan társat, aki hosszútávon elfogad minket. Hibái mindenkinek vannak, és igenis vannak hibák, amelyekkel együtt lehet élni, és természetesen vannak olyanok, amelyeken tudunk változtatni, ha igazán akarjuk. Lehet ez egy vastag comb, vagy dohányzástól sárguló fogak, a megoldás nem az, hogy eltakarjuk, leműttetjük a zsírt, vagy fehérítünk, mert ez csak felszíni kezelés. Az igazán nagy lépés abban rejlik, ha a felismerés után belátjuk, hogy igenis, lehet, hogy egészségesebben kellene élni, és gyökerében keresünk megoldást a problémára. Szóval én azt kívánom mindenkinek erre az évre, hogy ismerje meg hibát, és ha felismerte őket, akkor tanulja meg helyén kezelni azokat, legyenek olyanok, amelyeket elfogad, és magáénak tekint, és legyenek olyanok, amelyeken változtat.
