Edzőnek lenni nagy felelősség, és ez a teher jó esetben nyomja is az ember vállát rendesen. Elvileg hamarosan megírjuk a félévzáró tesztet, és utána nem sokkal jöhet is a felkészülés a végső nagy leszámolásra. Oké, dramaturgiai túlzás volt, szóval következik a mindent eldöntő vizsga.
Ez már önmagában elég fejfájást tud okozni, hiszen sok a tantárgy, a legtöbbünknek ezelőtt nem sok köze volt az izmok eredéséhez, vagy a keringési rendszerhez, de sorolhatnám ide a sportpszichológiát és az edzéselmélet most még kissé ködös területét is.
Ha mindez nem lenne elég, még aerobik órát is be kell mutatnunk, hiszen végtére is erről szól az egész edzőképzés, ezért tanulunk és gyakorlunk, hogy a végén egy normális órát tudjunk tartani. Ez pedig nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy azt az ember elsőre gondolná. Persze, tudtam én, hogy nem lesz sétagalopp, mert a feladat összetett, de arra nem számítottam, hogy folyamatosan újabb kihívások elé kell nézzek, és most így a vége felé közeledve úgy látom, hogy emberileg is nagyon sokat fejlődtem már most is, nem csak fizikailag. Történt ugyanis, hogy az első komoly probléma számomra az volt, hogy igen, az ember egyszerre csinálja (jól), közben beszél, ha ügyes akkor mutogat is, és a csúcsok- csúcsa, ha figyel a vendégekre is. Valóban embert próbáló feladat, egyáltalán nem véletlen, hogy kevés a jó edző a vásrosban, ehhez tényleg fel kell nőni. Úgy értem, szarul könnyű csinálni ezt is, jól, nah, az már kihívás. Márpedig az ember lánya jól akarja csinálni, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy közbejön a lámpaláz is. Komolyan, nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen gondjaim lesznek, mert a munkámból kifolyólag is sok emberrel kell beszélnem, volt már rá példa, hogy emberek elé kellett kiállnom, arról nem is szólva, hogy az iskoláskorom nem kevés szerepléssel telt. Most mégis, amikor ki kell állnom hétvégente, teljesen meg vagyok szeppenve, azt se tudom melyik lábam a jobb. Az, hogy mi lehet a megoldás, egyelőre még várat magára, de dolgozom rajta. Lehet, hogy úgy fogok gyakorolni itthon a tükör előtt: Te vagy Rubint Réka, a koronázatlan aerobik lady :).
Valahogy viszont akármikor az aerobik komplexitására gondolok, a vezetés jut eszembe, és a vezetés tanulásom. Az analógia arra épül, hogy ahogy az autóvezeténél, úgy itt is rengeteg dologra kell egyszerre figyelni. Kormány, tükrök, váltó, pedál, forgalom (zene, smink és a helyes fiú a zebránál :) ) úgy itt is a mozgás, a zene, a koreográfia, a vendégekre való odafigyelés mind ott kell legyenek az ember fejében egyszerre. Épp ezért bízom benne, hogy a sok gyakorlás után majd egyszerre egyértelmű egésszé áll össze nálam ez a folyamat is, és olyan természetes lesz, mintha mindig is ezt csináltam volna, akárcsak a vezetés. És akkor majd ott állok szembenézve önmagammal: mit nem lehetett ezen érteni? ! :)
