Mivel már hosszú ideje (tavaly május) azon hezitáltam, hogy részt veszek egy aerobik oktatói képzésen, így nem kis netes kutatómunka, elemzés és megfontolás után elmentem az iwi  nyílt napjára. Nagy izgalommal vártam, nem mellesleg azért is, mert  a résztvevők között egy tanfolyamot is kisorsoltak. Tudom, rossz  előre lelőni a poént, de nem én nyertem. Pedig sohasem nyertem még semmit, azt a Balázs Pali kazettát kivéve, amit alsó tagozatos diákként a kiskunmajsai rádióba betelefonálva kaptam. Holott azt sem tudtam akkor még ki az a Balázs Pali. Így utólag úgy gondolom, hogy nyerni semmiképpen sem nyertem az ügyön. Az őszinteséghez hozzátartozik az is, hogy beküldéssel, sorsolással nem nyertem sohasem, hál’ istennek a szellemi teljesítményemmel kivívtam magamnak jónéhány díjat. 

Szóval visszakanyarodva a nyílt naphoz, időben odaértem, sokadmagammal, de egy félórás késés volt a szervezők részéről,  ami ugyan még megbocsátható, de bízom benne, hogy jövőre tanulnak az esetből.

Az előadásokról

Annak ellenére, hogy a képzésekről számomra eléggé kevés információt kaptunk - kivéve a wellness manager képzést - mégis  elégedetten távoztam.

Az elégedettségem oka pedig az volt, hogy  jobban megismerhettem az iwi (és a lite wellness) célkitűzéseit, az egészségneveléssel és edukációval kapcsolatban. Megjegyzem, szerintem egyedülálló kezdeményezés, és ebből egyértelművé vàlt számomra hogy itt helyem. Mivel nekem is ugyanezek az értékek fontosak, hogy segíthessek másoknak is abban, hogy ráébresszem őket,  mennyire fontos, hogy odafigyeljenek az egészségükre, a nap folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy tényleg jó helyen vagyok, még akkor is, ha mondjuk csak a fele igaz annak, amit hallottam. Bár remélem ez azért nem így van. Az előadók nem  azt mondták, hogy jelentkezzünk, mert hűdemarhajólesz nekünk, sztáredzők leszünk, és hawaii-dizsi- szánsályn, hanem arra kértek, hogy vállaljunk szerepet ebben a prófétai szerepben, hogy összefogással változtatni tudjunk az emberek mozgáshoz, sporthoz való általános hozzáállásán.

Mindemellett, amint említettem, egy nyílt naphoz híven elvártam volna, hogy jelen van egy- két tanár, aki röviden előad, vagy lehet tőled kérdezni, mi fog történni pontosan egy tanfolyamon, és azt  is hiányoltam, hogy beszéljünk arról mennyire telített ez szakma (akár aerobik, személyi edző, vagy fitnesz edző), karrierlehetőségekről,  hogyan lehet elhelyezkedni, vagy, hogy például, melyek azok a tulajdonságok, amelyek jó edzővé tesznek valakit. De legfőképpen: mivel nyújt többet ez az iskola, mint mások?

Nem erőszakos viszályszításra gondolok itt az iskolák között, de ha elmegy oda egy leendő diák (és lehet, hogy még másik két iskola nyílt napjára is, hiszen ez lenne a logikus, csak én eléggé elfoglalt emberként egyre tudtam elmenni) akkor tudja, hogy miben jobb, miben több ez a képzés. Mert a nemzetközi  képesítésekről ugyan megtudtunk egysmást (ami az egyik fő húzóerő), de ebben a pillanatban, az  iskolaválasztáskor talán nem csak ez a legfontosabb szempont, annak ellenére, hogy a kiemelt pozitívumok közé kell sorolnunk. Én szeretem a statisztikákat, elemzéseket a munkámból adódóan, de nem  gondolom, hogy egy tizennyolc- tizenkilenc évest az fog motiválni a képzésválasztásban, hogy nemzetközi chartokat nézeget. Ismét  hangsúlyozom, az iwi mindennek ellenére nagyon jó úton jár, hiszen minél  több tudást szeretnék átadni.

Azonban én mégis azt tanácsolnám nekik, hogy jövőre csináljanak egy kicsit népbarátabb nyílt napot, ami kicsit látványosabb, mozgalmasabb, és minimálisan ugyan, de hatásvadász. Jó lenne, ha több teret  kapna az interaktivitás, hogy jobban megismerhessék a leendő tanulók az iskolát és az ott tanítókat is. Természetesen összességében le a kalappal előttük, hiszen én sem véletlenül választottam az ő képzésüket.

Régen az volt a jellemző, hogy megnéztem melyik a legrosszabb pólóm, és akkor abban mentem el futni. A célom az volt, hogy ne sajnáljam. Azonban amikor kiderült, hogy egy nagyon jóképű fiùismerőssel járhatok futni, màris elkezdtem kutatni a ruhatàrban egy kicsit nőcisebb  cicagatya utàn, ami végül jó szolgálatot tett mert két hét mùlva ugyan, de összejött egy randi is. Más kérdés, hogy ez a kapcsolat hosszútávon már nem volt működőképes.Természetesen szerettem volna egy menőbb edzőszerelést is, de egy átlagtinédzser szüleinél, mint amilyen én is voltam, nem éppen a prioritási lista élén szerepelt egy fullos nike cucc. Így alakult, hogy sokszor gátlàsokkal mentem ki a Tisza partra futni, sőt kicsit zavart a tesióra is, ahol a csajok rbk, nike és adidas ruhàkban, cipőkben vonultak fel, és bemutatták sporttudományukat. Hozzá kell tennem, hogy nem csak a ruha feszélyezett, de ez már egy másik post. Tudom- tudom - most már öregebb fejjel - hogy el kellett volna fogadnom a helyzetet, de mit tegyek, ha így utólag rájöttem, hogy ez is segített abban, hogy nem sportoltam. Ma szerencsére már megengedhetek magamnak márkásabb edzőruhákat, de a lényeget ugyanùgy làtom, egy márkás, csinosabb edzőruhàban szexibbnek érzi magát az ember lánya, és ezáltal nagyobb kedvvel megy el edzeni, pláne, ha olyan termet választ, ahol még pasik is vannak. Természetesen egy csinosabb edzőruhàban, nem feltétlen csakis kizárólag nike (bár lássuk be, ezek az egyik leggyönyörűbbek), a decathlon is kínál például divatos és parktikus darabokat. Az egyik lányon nem győzöm csodálni azt az arany szettet, amit megirigyelhetne bárki. Bár hozzàteszem, ha szemfülesek vagyunk, akkor nagy leárazásokban simán vehetünk 5000 forintért márkás edzőstáskát vagy 2000 forintért dry fit anyagù felsőt  megerősített melltartórésszel.
És itt akkor már meg is említettem, a másik szempontot, vagyis a praktikumot. Mert vettem már én is jól mutató no name tréningalsót, de azóta is csak kerti munkára használom, két használat után erre kellett befognom. Szóval én azt mondom csajok, hogy bármennyire is önbizalomhiányosan léptek be adott esetben az edzőterembe, merjetek ott is szexik lenni, nőisen mozogni, mert így biztosan könnyebben fog menni a mozgás a nagy tükrökkel szemben.
A másik tanácsom pedig az, hogy a trendiség ne menjen a kényelem rovásàra, hiszen senkinek sem jó lengő cicikkel vagy lecsùszó pántokkal bajlódni, miközben a testére szeretne figyelni.
Nektek mi a véleményetek? Tuti aerobik ruhàzati tipp? A cipőkről majd később.
 

Na igen, az ember azt hiszi, hogy tiszta lappal indulhat egy éjféli pezsgős koccintás után. Mert az olyan ünnepi, ahogy a kristálypohár csilingel, és érezzük, egy újabb év, és elméletileg újabb lehetőségek, nem pedig a lehetőségek szűkülésének lehetősége. Én is minden évben teszek fogadalmat. Persze soha sem valami nagy és nyilvánosat, hanem magamban fogadtkozom. Viszont nem csak újévkor, folyamatosan. Nálam ugyanis minden hónap jelenthet fogadkozásra apropót, ahogy éppn egy hónap 11-e is, ha mondjuk tudom, hogy egy vagy két hónap múlva következő 11-én valami fontos dolgom van, amire most aztán készülhetek. Így például esküvő két hónap múlva, na akkor most megígérem magamnak, hogy heti egyszer 5 percre időt szakítok a szolira, hogy véletlenül se olvadjak bele a falba. Vagy többet fogok tanulni, sőt még a szorgalmi időszakban elkezdek tanulni, és nem hagyok mindent a vizsgaidőszakra. Persze még sorolhatnám, mert a listám végtelen, mindig találok valamit, amin biztosan szeretnék változtatni. És ezek a fogadalmak mennyire megnehezítik az életet. Néha azt gondolom, hogy sokkal könnyebb annak aki csak egy dolgot, de valami grandiózusabbat fogad meg, mert annak tényleg igazi tétje van. Például, leszokom a dohányzásról, egészségesebben étkezem, nem iszom, etc. Én meg csak szöszölök a buta kis fogadalmaimmal és marcangol az önvád, amikor nem tudok mindennek megfelelni. Mert persze mindennek nem lehet megfelelni, és az, hogy az ember önmagának megfeleljen nagyon rögös, ámde tanulságos út szerintem. Sokszor gondolok arra hányan küzdenek étkezési zavarokkal, hány barátnőmet kell bíztatnom, hogy de, higgye el, igenis szép, és el kell fogadnia magát. Mert amíg magunkat nem fogadjuk el, addig sokkal nehezebben találunk olyan társat, aki hosszútávon elfogad minket. Hibái mindenkinek vannak, és igenis vannak hibák, amelyekkel együtt lehet élni, és természetesen vannak olyanok, amelyeken tudunk változtatni, ha igazán akarjuk. Lehet ez egy vastag comb, vagy dohányzástól sárguló fogak, a megoldás nem az, hogy eltakarjuk, leműttetjük a zsírt, vagy fehérítünk, mert ez csak felszíni kezelés. Az igazán nagy lépés abban rejlik, ha a felismerés után belátjuk, hogy igenis, lehet, hogy egészségesebben kellene élni, és gyökerében keresünk megoldást a problémára. Szóval én azt kívánom mindenkinek erre az évre, hogy ismerje meg hibát, és ha felismerte őket, akkor tanulja meg helyén kezelni azokat, legyenek olyanok, amelyeket elfogad, és magáénak tekint, és legyenek olyanok, amelyeken változtat.