Elnézést, hogy közhelyesek a címek, de így estére már csak ezekre futja :)

Folyamatosan figyelem a fogyizó- életmódváltó lányaimat, hogy mi az, amit könnyebben vesznek, és mi az az akadály, ami hegyeket gördít eléjük a mínuszkilók felé vezető úton.

Azt figyeltem meg, és magamon is láttam már, hogy a munka gyakran az ember kedvét szegi, mert leterhel, mert mindenki olyan, amilyen, és egyébként is. Ilyenkor nagyon nehéz elterelni a fókuszt arról, hogy kérem szépen én most éppen szenvedek, nem edzeni akarok, hanem a dvd előtt édességgel nyugtatni magam.

Ígértem, hogy folyatatom a munkahelyi fogyisztorit, szóval leültem a csajokkal és kész tények elé állítottam őket.

Az eredmény: 

Nem vagyok a drasztikus fogyókúrák híve, ezért nem olyan programot adtam a csajoknak, amit nehéz lenne betartani. Úgy értem, hogy ha valakinek van is annyi lelkiereje, hogy mondjuk 3 hónapon keresztül a korábbi étrendjétől 100%- ban eltérő ételeket egyen, akkor a 3 hónap után úgysem fogja tartani. Az én javaslatom a fokozatosság, és az, hogy megkeressük azokat az ételeket, amelyek az alanyhoz legközelebb állnak, és jó esetben egészségesebb alternatívát kínálunk. Persze ahol kell, ott hozzáteszünk, vagy éppen elveszünk.

A cikk előzménye: ITT

Biztosan mindenki fogadta már meg magában legalább egyszer, hogy na, mostantól megváltozom, holnaptól nem eszem annyi csokit, elkezdek mozogni, és akkor jobban fogok kinézni. Bevallom, nekem is vannak mindig hasonló fogadalmaim, bár nálam nem az egészségesebb élethez kötődnek, hiszen egyébként is igyekszem aszerint élni. Ami miatt viszont mégis írok most erről az az, hogy két kolléganőm megkeresett nem is olyan régen, hogy segítsek nekik, mert szeretnének változtatni az eddigi életükön. Ezalatt értsük azt, hogy a karácsonyi partin jó lenne jól mutatni a dögös ruhában. Én azért hosszabb távú elkötelezettségben bízom, de lássuk mit tehetünk most.